A tegnapi napon lement az említett műsor, amivel kapcsolatban gondolkodóba estem. Illetve régóta gondolkodóban vagyok már, de most tisztázódott le bennem, hogy válaszút előtt állok. Félreértés ne essék, nem maradtam szégyenben, sőt, egészen értelmes dolgokat vágtak össze, kicsit még tetszett is, kivéve, hogy a kamera kövérített ;) KLA nálam leszerepelt, nyomta a lúzer mlm-szöveget, a szerencsétlen matematikus meg, aki szakmájából eredően képtelen szocializálódni, teljességgel beégett, ahelyett, hogy bemondta volna a tutit, még adta is a lovat KLA alá, viszont Vágóék királyok voltak. Ők legalább bereggeliztek ügynökből. Szóval jó volt, jól mutattam, viszont olyan ponthoz érkeztem ezáltal, amiből nem vezet út a csendes, észrevétlen blogolásba. Különösen sokat segített ebben a ráébredésben, hogy nem sokkal a műsor után felhívott a nu..in-beli volt felsővonalam, aki gyakorlatilag behozta az országba az üzletet, és 40 percen keresztül beszélgettem vele. Igen, túllépve a "miért csinálod ezt és különben se járasd le ezt az szakmát" problémakörén, tudtunk értelmesen kommunikálni. Miután letettük a kagylót, komolyan számot kellett vetnem, hogy hova is jutottam.

A múlt történelem. Nem érdemes a múltban élni, mert megváltoztathatatlan. Kőbe vésték, úgy marad. A jövőre való tekintettel jó, ha van elképzelésünk, de még jobb, ha tisztán látjuk merre tartunk. De mégis csak a jelenben kell megtennünk a lépéseket a jó irányba. Mert hiába tudod honnan jöttél, és merre tartasz, ha közben toporogsz. Én pedig az elmúlt években pszichésen egy helyben toporogtam. Bár sokáig úgy éreztem, hogy túlléptem sok dolgon, és talán valóban így is volt, de ennek az oldalnak a szerkesztése óhatatlanul visszarántott folyton a múltba. A lelki sebeknek pedig nagyon nehéz úgy gyógyulni, ha mindig feltépik.

Válaszút elé érkeztem, és választottam. Az egyik út a folytatás felé vezetne. A folytatás pedig többé nem lehetne olyan, mint amilyen most van. Túlléptünk saját korlátainkon, és már nem csak csodáljuk az alvó oroszlánt, hanem kacéran húzkodjuk a bajszát. Nincs ezzel gond, akkor sem, ha felébred, mert lehetne folytatni a munkát, mégpedig nagyon komoly munkát. Gondolok itt arra, hogy kaptam felajánlást, hogy írnak nekem mlm képviselők cikket, hogy szerintük mi a rossz üzletépítési stratégia, vagy felvetődött a lehetőség az együttműködésre a magyar mlm szövetséggel. Ezek jó irányok lehetnének, építő jelleggel. Túllépve azon, hogy fröcsögő szájjal megírt cikkeket tallózunk be a végtelen világhálóról. A barátság-projekt is éppen ezt a célt szolgálná. Hogy ösztönözzük az embereket a régi kapcsolataik, barátságaik felelevenítésére, a társas érintkezésre, hogy ne kelljen egy mlm-tagság ahhoz, hogy jól érezze magát. Hogy végre kommunikáljanak, beszélgessenek, cseréljenek eszmét. Csodálatos tervek, csodálatos álmok, csodálatos jövőkép.

Amit viszont tudomásul kell vennem, hogy sem Jézus nem vagyok, sem Don Quijote. A világ megváltása nekem túl nagy falat. Családom van, akiket rajongásig szeretek. Barátaim, akik tisztelnek. Nem engedhetem meg magamnak azt a stresszt, azt a lelki lehangoltságot, amit ez a szélmalom-harc okoz bennem. A bíztató szavaknak persze mindig örültem, és meggyőződésem, hogy jó emberré váltam ez alatt a néhány év alatt, de a kritikus hangok is építettek, még ha sokszor nehezen is fogadtam el őket. És kritikus hangból egyre több lett. Több, mint amennyi bíztató. Sok új emberrel megismerkedtem, és úgy érzem, aki értelmesen közelített hozzám, megtalálta velem a közös nevezőt. Akár üzletépítő volt, akár ellenző. Mindenkihez őszinte voltam, sokszor túlontúl őszinte is, de soha nem éreztem úgy, hogy rejtegetni valóm lenne. Aki egy kicsit belemélyedt a dolgaimba, meglehetősen tiszta képet kaphatott rólam. Aki pedig addig merészkedett, hogy privát levelezést folytatott velem, bátran nevezem a barátomnak, és továbbra is bármikor szívesen beszélgetek vele.

Igen, kimondom, amit ki kell mondani: Nem szerkesztem tovább ezt az oldalt.

Az erőm elfogyott. Újjáépítettem az életem, és most szeretném megóvni. Úgy, ahogy van. Felfedeztem az életemben az értékeket, és azok többé nem egyeztethetők össze bárminemű "anti" tevékenységgel.

Remélem most velem együtt sok ember szíve megszakad, ahogy azt is, hogy sokaknak viszont most nagy kő esik le a szívéről.

"Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre."

Így tettem én is.

/koda - 2010. jan. 26., kedd, 13.30.04 CET/